„Halló!” – kiáltotta egy gyerek a tihanyi dombról, miközben a többiek nevetve várták a választ. Egy pillanatnyi csend, aztán a szó visszapattant a domboldalról: „Halló!” Mintha maga a táj válaszolt volna. Csendben, halkan, alig hallhatóan. De válaszolt. Az eset megtörtént velem, igaz, több évvel ezelőtt, amikor Tihanyban sétáltam a páratlan és méltán híres sétányon.
Valószínűleg mindenki legalább egyszer tesztelte a tihanyi visszhangot, amikor a Balaton északi partján járt. Igen, én is. Valami ilyesmit kiabáltam: „Itt vagyok”, aztán félénken körbenéztem, hogy ki hallotta és akar válaszolni. Később tudtam meg, hogy főként az esti órákban érdemes kiabálni innen, hiszen akkor a környezeti zajok elcsendesednek, így nagyobb a valószínűsége, hogy visszahallhatjuk magunkat.
A tihanyi visszhang legendája, ahogy a hullámkirály mesélné
Volt egyszer egy gyönyörű, ám néma királylány, aki aranyszőrű kecskéit legeltette a tihanyi dombokon. Egy napon a Balatonból kiemelkedett a hullámkirály, és tejért könyörgött, hogy meggyógyítsa beteg fiát. A tej megtette hatását: a fiú felépült, a lány pedig végre megszólalt, és a hangja annyira szép volt, mint a tó tükrén átsuhanó szellő. A királyfi azonnal beleszeretett, ám a lány visszautasította, és a fiú belehalt a bánatba. A hullámkirály dühében megátkozta a lányt: egy sziklába (a bencés apátság falaiba) zárta, kecskéit pedig elnyelte a Balaton. Úgy hírlik, a lány azóta is onnan, a visszhangkőtől mintegy háromszáz méterre lévő épület falaiból felel a kiáltásokra. Így született meg a tihanyi visszhang.
Az építkezések vagy a környezeti zajok miatt tűnt el
Úgy tudni, valaha messzebbről, akár a túlpartról is hallani lehetett ezt az akusztikai csodát. Azóta azonban sok minden változott. Megkérdeztük erről a Tihanyi Bencés Apátság Titkárságát is, ahonnan azt a választ adták, hogy „a visszhang nem tűnt el, csak már nem olyan tisztán hallani, mint régen, a környezeti zajok miatt”. Építészeket, tervezőket, akusztikust és a helyileg illetékes nemzeti parkot is megkerestük az okok kinyomozása érdekében.
Ma már valóban nem igazán észlelhető az egykori leírásokban szereplő karakteres visszhangjelenség. Ennek okai nem igazán ismertek, de a visszhang gyengülése nem új keletű jelenség. Már az 1910-es években elkezdtek foglalkozni a problémával. Mindez egy időbe esik a tópart turisztikai felfutásával is, a Tihanyi-félsziget keleti oldalának turisztikai célú beépülésével. Épp ezért feltételezhető, hogy a visszhang gyengülési okai közt a táji környezet megváltozása, a hegyoldalban megkapaszkodó villák, nyaralók és más turisztikai épületek állhatnak. Sajnos jellemző a Balaton esetében, hogy a turizmus épp azokat az értékeket emészti fel, amelyek a turistákat odavonzották
– mondta el kérdésünkre Wettstein Domonkos, a BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszékének tanszékvezető-helyettese és egyetemi adjunktusa.
A szakember szerint számos feltételezés létezik azzal kapcsolatban is, hogy mi áll a visszhangjelenség hátterében, amit elsősorban a felszín sajátos topográfiája és az apátság nagy méretű tömör felületének együttállása okozhatott. Ahogy arra emlékeztetett, ebben az időszakban még nem volt beépítve a környezet, és a fásítás sem volt ennyire intenzív. A kopár terepfelszín vonulatai és a léptékében a topográfia jellegéhez mérhető apátság tömege eredményezhette a sajátos visszaverődéseket.
„A korabeli források a visszhang fokozatos eltűnéséről, gyengüléséről tudósítanak, így valószínűleg nem csak egy tényezőt kell keresni. A turizmus térhódításával való időbeli egybeesés mindenképp azokat a tényezőket helyezi előtérbe, amelyek a tájhasználat dinamikus átalakulásához köthetőek. Nem egy-egy konkrét épületrészletet kéne okolni, mert a sokat emlegetett nyeregtető visszabontása sem állította helyre a jelenséget. Inkább átfogóan a terepfelszín jellegének megváltozása, a sűrű beépítettség és az egykori kopár terepfelszínt mára elfedő növénytakaró lehetnek a meghatározó tényezők” – emelte ki Wettstein Domonkos, aki interjúnkban felelevenítette a Csak semmi pánik című filmben szereplő legendás jelenetet is.
Ebben a két rendőrt alakító színész, Bujtor István és Bodrogi Gyula csodálkozva veszik észre a német turisták óbégatását a tihanyi hegyoldalban: „Megjavult a visszhang?” – kérdezi Bodrogi, mire Bujtor: „Igen, csak mintha valami furcsa akcentusa volna…” A megoldást meg is találják a bokorban, Matuska bácsi személyében, a közelben pedig a táblát persellyel: „Visszhang délután háromnegyed 6 és 6 között.”
Több mint száz éve kezdett el gyengülni
De nézzük meg a tihanyi visszhang eltűnésének néhány állomását időrendben. Schuller Alajos 1910-ben vizsgálatot kezdeményezett a Balatoni Szövetség felkérésére. A műegyetemi tanár megvizsgálta a visszhang gyengülésének okait. Megállapítása szerint az apátság és a Visszhang-domb közé épült házak, valamint a parkban megnőtt fák zavarják a hang terjedését. A szakember ezért javasolta a domb megemelését a probléma orvoslására, ami azonban nem segített. A következő állomás 1935, amikor a Visszhang-dombon, a víztározóra épített kilátóterasz és lépcsők segítségével magasabb kiáltópontot hoztak létre, ami átmenetileg javította a visszhang hallhatóságát. Aztán az 1940-es években jött a „kiabáló ember”. Hogy ki volt ő? A turisták számára egy hivatalos személy, aki egy gramofon tölcsérével felszerelkezve hangosította fel a kiáltásokat, hogy a visszhang újra hallható legyen. De ez nem működött a végtelenségig: 1958-ban a Balatoni Intéző Bizottság egy hangmérnököt kért fel, aki ismét a park fáit és egy közeli alpesi tetős házat nevezett meg a visszhang gyengülésének okaként, ám az utóbbi átalakítása sem hozta vissza teljesen tisztán a jelenséget.
És akkor még nem beszéltünk a további elméletekről: az 1960–1970-es években ugyanis felmerült, hogy az apátság homorú vakolatának síkra cserélése, valamint a
környék zajszintjének növekedése is hozzájárulhatott a visszhang lassú eltűnéséhez.
Glázer Tamás A Balaton legnagyobb rejtélyei című könyve felidézi azt is, hogy a korabeli metszeteken (a legendás visszhang idejében) a Visszhang-domb és az apátság között egy kopár, gondozatlan terület feküdt. A tereprendezés költségeit és az ezzel járó társadalmi felháborodást azonban akkoriban senki nem merte felvállalni. A Magyar Tudományos Akadémia akusztikai tudományos csoportjától származó elmélet szerint viszont egyszerűen komolyan felerősödtek a város és környékének urbánus zajai, például a megnövekedett számú gépkocsi miatt. Talán ezek nyomják el szinte teljesen a korábbinál semmivel sem halkabb visszhangot?
Soha nem tér vissza?
És végül egy kis szakmai fogalommagyarázat: visszhang akkor keletkezik, ha a hanghullám egy megfelelő távolságra lévő, kellően nagy és többnyire függőleges felületről verődik vissza. A jelenség érzékelhetővé válásához általában legalább néhány száz méteres távolságra van szükség a hangforrás és a visszaverődő felület között. Bizonyos tényezők, többek között a felület dőlésszöge, magassága és a hangforrástól való távolsága mind kulcsszerepet játszanak a visszhang létrejöttében – és esetünkben az eltűnésében.
Igen. Tény, hogy mindegyik elméletben akadnak logikus és támadható elemek is. Az igazság valószínűleg már soha nem derül ki. Szóval továbbra is érdemes a Visszhang-dombról kiabálni, és kivárni azt a kettő másodpercet… hátha épp szerencsénk lesz!
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
